Megdöbbenve állunk a hír előtt: elment Filotás Kálmánné Éva néni. Legyőzte a vírus, habár mindig tudott, akart küzdeni. Most is. De szervezete elfáradt, pedig lélekben mindig nagyon erős volt.

Emlékezzünk rá!

Éva 1986 óta dolgozott a Petőfiben. Dolgozott… – nem is jó szó! Számára ez hivatás volt. Tanító volt – a szó legnemesebb értelmében.  A gyerekekkel mindig hihetetlen, fáradhatatlan türelemmel foglalkozott. Mindig a gyerek volt számára az első.

Igazi közösségi ember volt, aki rengeteget tett az iskola, sőt a város közösségi életért is. A Mór – Freudenberg Baráti Társaság alapító tagja volt.

Osztályfőnöksége mellett hosszú éveken át munkaközösség-vezetőként segítette az alsó tagozaton dolgozó kollégák munkáját.

Szakszervezeti titkárként sok ügyben kiállt a pedagógusokért.

Igazi gondoskodó ember volt, mindig mindenkinek segített – kéretlenül, önzetlenül.

Rengeteg közösségi programot szervezett nem csak a diákoknak, de pedagógus közösségünknek is: közös bográcsozások, kirándulások…. szép emlékek.

2016-os nyugdíjazása után visszatért és óraadóként segítette a munkánkat. Március 5-én még vidáman búcsúzott a gyerekektől és tőlünk. Rengeteg terve, teendője volt.

Az utolsó tablóképével búcsúzunk, amely pár hete készült… Az utolsó osztálya idén fog ballagni. Tudjuk, ő lélekben velük, velünk lesz!

Mindig szeretettel gondolunk rád Éva!